Sziasztok! Én az 5 éves kisfiú, Bence anyukája vagyok. Mielőtt elkezdene Bence mesélni, bemutatnám egy kicsit.
Bence 5 éves, középső csoportos óvodás. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy okos gyerek. Nagyon szeret beszélni, (szerintem ezt hobbiból űzi). Szeret rajzolni, és pont olyan ügyesen műveli ezt, ahogy azt egy 5 éves kisfiú szokta. Imádja a meséket, verseket, gyorsan, könnyen tanul. Nálunk az esti mesét sokszor ő mondja, leginkább azt, amit az óvónénik olvastak nekik az oviban.
Szeret mindent, ami szép, és még egy apró kavicsban is meglátja a szépet. Kincsket gyűjtöget, apró kis csillogó dolgokat, de még a karácsonyi csomagolópapír kötözőszalagját is elteszi, ha szép a színe.
Ez a blog Bence meséiről fog szólni, amiket ő maga talál ki. Bár eddig egyet írt, de remélem, nem az utolsót. A mese a következő képpen született meg:
Egy kölön erre a célra tartott füzetbe rajzolgattunk királyfit, királylányt. Néhány hét múlva előkerült ismét a füzet, és a kisfiú kitalált hozzá egy mesét, amit aztán a megfelelő hullámvonalakkal le is jegyzett, Majd jött, és felolvasta nekem. Hát mit mondjak, nehez tudtam visszatartani a könnyeimet az én okosszépnagyonügyes kicsifiam előtt.
Megszületett bennem a gondolat, hogy leírom ezeket a meséket, hátha nem ez lesz az egyetlen, lehetőséget adva neki arra, hogy későbbi írományait is összegyűjthesse.